Tudatosítani kell a magyar burgonyafajták vírusellenállóságát

Polgár Zsolt, a MATE Keszthelyi Burgonyakutató Központjának vezetője szerint minden adottságunk megvan ahhoz, hogy ismét önellátók lehessünk burgonyából. Ha a 20 évvel ezelőtti időszakot vesszük alapul, akkor is mintegy egyharmadát termeljük annak, mint amit korábban előállítottunk. Minimálisan 20-30 százalék importra szorulunk januártól májusig, amikor a hazai készletek elfogynak. Tíz-tizenöt éve még önellátók voltunk étkezési burgonyából, bár a koraiból mindig jött be import. 

Ha visszatekintünk az időben, akkor vetőburgonyából a hetvenes évektől elkezdődött egy időszak, amikor nem voltunk önellátók, ezért importra szorult az ország. Az ezredforduló óta ismét megtehetnénk azt, hogy vetőburgonyából is önellátók lehessünk, hiszen vannak olyan fajtáink, amelyeknek a gumóját itthon is elő lehetne állítani abban a minőségben, amelyből nyereségesen lehetne étkezési burgonyát termeszteni.

A kutatóközpont vezetője azt mondja, hogy egy átlagos évben 30 százalék importra szorulunk étkezési és vetőburgonyából és a magyar nemesítésű burgonyafajták fokozott termesztésbe vonása lehet az egyik lépés a költségcsökkentés irányába, ugyanis a burgonyatermesztés önköltségének 40 százalékát a vetőgumó ára teszi ki. A magyar nemesítésű, vírusellenálló fajták több éven keresztül újra és újra visszaforgathatók vetőburgonyaként vírus veszélye nélkül is. A kutatásban nagyon fontos a vírusmentes szaporítóanyag, illetve a vírustűrő fajták.

A hazai burgonyatermesztést teljesen tönkretette a hetvenes években elindult vírusos leromlás. Akkor tűntek el a termesztésből a közkedvelt régi fajták, mint a Gülbaba, vagy az Ella. Három holland burgonyafajta került előtérbe, a Kondor, a Kleopátra és a Deziré. Ezek azonban nem vírusellenálló fajták, ezért a szaporítóanyagot minden évben újra kell vásárolniuk a termesztőknek. A magyar burgonyanemesítők vírusellenálló fajták sokaságát állították elő, amelyek ott vannak a Magyar Nemzeti Fajtajegyzéken. A magyar fajták tehát vírusellenállók, a gumóit akár két-három alkalommal is vissza lehet forgatni, mint vetőburgonyát, mert annyira kiválók vírusellenállóság szempontjából.

-A klímaváltozást figyelembe véve versenyképes árú és minőségű étkezési burgonyát már csak öntözött körülmények között lehet termelni. Viszont a termelők többsége még mindig ragaszkodik azokhoz a fajtákhoz, amelyekkel nem tudnak itthon versenyképes minőséget és önköltséget elérni. A fajtaváltással – az önköltségen belül – a vetőgumó részarányát a mostani 40 százalékról akár 20 százalékra is le lehetne vinni -összegezte Polgár Zsolt.

Ide kapcsolódó hír, hogy a népiesen batátának nevezett édesburgonyát idehaza alig pár száz hektáron termesztik, az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Egyiptomból érkezik hozzánk a legtöbb. Rendkívül nagy beruházási költség az, ha valaki intenzíven és profi körülmények között szeretné termelni. Vízigényes növény, bár a hőstresszre és az aszályra kevésbé érzékeny, mivel meleg égövi növény. A megfelelő gumóképződés szempontjából elengedhetetlen itt is az öntözés. Emellett rendkívül kézimunka igényes, ami miatt kevésbé terjedt el, illetve a kontinentális klímán egynyári növényként termesztik, míg a meleg égövi részen több évig. Ezért a külföldről érkező import jóval versenyképesebb a környezeti adottságok miatt, azonban a hazai viszonyokhoz adaptált fajták is megtalálhatók, amelyek rendkívül ízletesek és eredménnyel termeszthetők, ezért akár kiskerti körülmények között, vagy nagyobb területen is érdemes próbálkozni a termesztésével.