Tejpiaci dilemma: Minőségi hazait, vagy olcsó importot?
Megváltoztak tej- és tejtermék fogyasztási szokások: kevesebbet veszünk és eszünk, mint 30-40 évvel ezelőtt. Átrendeződött a piac is, ugyanis ma már a boltokban számtalan külföldi termékkel versenyeznek a hazai áruk. Eközben a termelők bevételét a drága takarmányok és az alacsony felvásárlási árak is csökkentik.
A szarvasmarhatartók életét tavaly némileg könnyítette az, hogy kiváló szenázst tudtak készíteni, viszont a tej felvásárlási ára önköltség szinten, vagy talán kicsit magasabban volt. Az árak jelenleg lefelé mozdultak el, mert csökkent a kereslet és kevesebb tejtermék kerül az asztalra. Ennek oka részben a gazdasági helyzetben, másik oldalról a tejpótló növényalapú termékekben, az életmódváltásban keresendő, de a legnagyobb tényező a gazdasági helyzet, vagyis a tejtermelés csökkenése. Emiatt az állatlétszám és a fogyasztási szint is csökkent. Ha a 2021-es esztendőt vesszük bázis évnek, akkor a következő két évben lefelé indultak el a folyamatok. A telepek és a farmok száma is csökkent, miközben elkezdődött egyfajta koncentráció. A tehenek fajlagos termelési átlaga növekszik, ami az előbbi negatív folyamatokat valamelyest kompenzálja, de a versenypiac továbbra is keményen diktálja a feltételeket, azonban ez sem állította meg a bio- és a prémiumtermékek keresletének nagy mértékű csökkenését Európa-szerte.
A Körös-Maros Biofarmon immár negyedszázada komoly odafigyeléssel és nagy hozzáértéssel készül az asztalra kerülő tej, amelynek fenntartásához sokat fektetnek be a szakemberek. Dr. Ráki Ferenc tulajdonos a biogazdálkodás, vagyis az ökológiai termelés elkötelezettje, amelybe egyaránt beletartozik a vegyszermentes növénytermesztés és állattenyésztés. Mint mondja, a hozamok csökkentek a hagyományos telepekhez képest, cserébe azonban nem kell tartani az élővízbe beszivárgó kiszórt vegyszerektől, melyeket felszívnak a növények, majd megesznek az állatok, éstovább jut az emberi szervezetbe.
„Oda kell figyelni továbbá a környezetvédelemre és az állatjóléti szabályokra, például a nagyobb férőhelyek biztosításával. Ennek, valamint az egyéb szabályok alkalmazásának ára van” – tette hozzá.
A szakember szerint az olcsóbb, import termékek versenyhelyzetet teremtenek és lefelé nyomják a hazai minőségi termékek árát. Hozzátette: „A támogatások kompenzálnak ebből valamit, de a fogyasztást nem tudják befolyásolni, ami az ebből kieső bevételt fedezné. A Körös-Maros Biofarmnak 700 tehénből és 800 növendékből áll az állománya, amelynek a zsír- és fehérjetartalma sokkal magasabb, mint a kifejezetten tejtermelő állatoké”.
Alapélelmiszer, melyet a legnagyobb mennyiségben fogyasztunk
Az itthon megtermelt nyerstejet itthon is kellene feldolgozni és nem export piacokra juttatni – ezt sürgeti Tejtermék Tanács ügyvezetője. Harcz Zoltán szerint ez nagyobb bevételt adna a magyar feldolgozóiparnak és kiszorítaná a külföldről érkező, olykor alacsony minőségű sajtokat. Ennek ellenére a magyar fogyasztók továbbra is előnyben részesítik a hazai termékeket.
Csak néhány, ide vonatkozó adat: 120 ezer tonna sajt és túró előállítás történik egy évben Magyarországon. Mindkettőt együtt kezeli a statisztika, hiszen a túró is egy sajttípus. Tavaly 25 ezer tonnát tett ki a trappista és az ömlesztett sajt termelés. A statisztikában megjelent a rögös túró, ami az első olyan hazai tejtermék, melyet az unió is elismert. Túrót évente 12 ezer tonnát állítunk elő. Ezek szép számok. Ezek a termékek jól fogynak az export piacokon is, így Olaszországban, Romániában, vagy Jordániában. Mivel jelentős mennyiségű sajt megy ki az országból, ezért importra is szorulunk, különösen a félkemény sajtokból, amelyekből tavaly 50 ezer tonnás mennyiség érkezett hozzánk. Nagyjából minden második kilogramm sajt import, de ezen változtathat az, amikor megjelennek majd az élelmiszeripari beruházási pályázatok, ahol a tejfeldolgozók végre tudnának fejleszteni. Ebben reménykedik a szakmai szervezet.
A hazai éves sajtfogyasztás 8-10 kilogramm, az európai átlag ennek a duplája. Az ágazat terve az, hogy emelni kell az egy főre jutó mennyiséget – lehetőleg hazai tejből. Az importtal egyáltalán nincs gond a termelők szerint, hiszen óriási választékot kínál a vevőknek, a probléma az, amikor például a német terméket jóval az előállítási ár alatt dobják be a magyar piacra, hogy itt vezessék le a sajtfelesleget.
A tejtermelést évek átlagában kell nézni, ezért a gazdálkodók, akik csak a 2022-es aszályos hónapokat veszik mindennek az alapjául, azok már valószínűleg elfeledték, hogy a magyar tejtermelés évtizedes növekedésen van túl, 2-3 éven át 2 milliárd kilogramm fölötti mennyiségű nyers tejet termelt, a 10 éves növekedési időszakban pedig több mint 23%-kal bővült. Ezt a növekedési időszakot törte meg a hazai tejágazaton is végigsöprő, a vírussal kezdődő, az orosz–ukrán válsággal és a történelmi aszállyal folytatódó rendkívüli piaci turbulencia. De hogyan lehet így előre tervezni? Biztos, hogy a nagy állatlétszámmal rendelkezők védelmet élveznek ezektől a hullámvölgyektől? Erre voltunk kíváncsiak, amikor megkérdeztük az ország legnagyobb szarvasmarha állományával gazdálkodó Talentis Agro Zrt. igazgatósági tagját, Zimmermann Istvánt. Mint mondta, egyetlen cégüknél sem fogták vissza a termelést, ez azt jelenti, hogy továbbra is 9000 szarvasmarhával, 10 telepen folytatódik a tejtermelés, az éves mennyiség pedig megközelíti a 100 millió litert.
„Ennek az állománynak a takarmányellátása az elsődleges feladat. Ez bebizonyosodott a nagy aszály idején, amikor tömegtakarmányból kevesebb termett a szükségesnél, ezért másodvetésekkel, öntözéssel, valamint vásárlással pótoltuk a kieső mennyiséget. Az tavalyi év már más képet mutatott, mert tömegtakarmány bőségesen állt rendelkezésre. Ehhez a létszámhoz és a szaporulatához 180 ezer tonnát állítottunk elő, amelynek jelentős része silókukoricából készült szenázs. A többi pedig rozs, őszi takarmánykeverék, tritikálé, valamint az ezekből készült nedves tömegtakarmány” – összegezte Zimmermann István.