Sikeresen állja a nyomást a hazai zöldségtermesztés

Sem a szántóföldi, sem pedig az üvegházi zöldségtermesztésre nincsenek hatással a piaci zavarokat okozó ukrán termékek. Ez előrevetíti a biztató jövőt: a következő tíz-húsz évben nem kell számolni ezzel a veszéllyel. Még akkor sem, ha több, más negatív hatás is egyszerre érte a hazai zöldségtermesztőket. 
 
A magyar zöldségtermelők stabil pozíciója nagyrészt annak köszönhető, hogy nagyon korszerű technológiával dolgoznak, beszéljünk akár szántóföldi, akár üvegházi kultúrákról. A nagy szántóföldi termesztésekhez képest kisebb birtokokon teremnek a zöldségek Magyarországon, viszont ezek igen nagy értékű birtokok. Egy üvegház milliárd forintos tétel, nagyobb az értéke, mint akár száz hektár szántónak. Ezzel a hasonlattal érzékeltette a különbséget a Talentis Agro Zrt. igazgatósági tagja, Zimmermann István. A Holding portfóliójában jelentős részt képvisel a szántóföldi zöldségtermesztés, amelynek komoly felvevőpiaca az élelmiszeripar, azon belül is a hűtő- és konzervipar. Az idei év újdonsága, hogy hatvan hektáron nevelnek paradicsomot és zöldbabot, háromszáz hektáron zöldborsót, csemegekukoricát pedig négyszáz hektáron. Olyan növényekről van szó, amelyeket eddig nem termesztett a cégcsoport, hiszen a palettán csak a különböző kalászos gabonák, a kukorica és az olajos növények voltak. Noha az intenzívebb körülmények és az öntözési lehetőségek több energiával és munkával járnak, de több jövedelem származik belőlük, mint a kalászosokból. Antal Gyula, a Syngenta zöldségvetőmag üzletágának vezetője szerint gyakorlatilag az ukrán termékeknek semmi hatásuk nem volt a zöldségfélékre az elmúlt évtizedekben, és nem látja reálisnak, hogy a következőkben ez megváltozzon. 
 
– A zöldségtermesztés valóban kitörési pont lehet, de még sok hátráltató tényezőt kell leküzdenünk. Több zöldségfélében nem vagyunk már régóta önellátók, még a hazai fogyasztást sem fedezzük, tehát növelhetnénk még a termelést. Elsősorban vöröshagymából, gyökérzöldségből, sárgarépából, petrezselyemből és burgonyából veszítettünk pozíciókat. A zöldségtermesztés sokkal nagyobb beruházást igényel, mivel kisebb területen állítanak elő nagy értéket, amelyhez ráadásul a szakmai tudást is meg kell fizetni. A területi, éghajlati adottságok alkalmasak a termesztés növelésére, ugyanakkor a mezőgazdaság, azon belül a zöldségtermesztés nem olyan vonzó terület, ezért egyre kevesebben foglalkoznak ezzel. Generációs problémáról van szó, mivel nehéz az „utódokat” megtalálni, akik ezzel foglalkoznának. A zöldségfélék termesztése kézimunka-igényes is, ami nem mindig áll rendelkezésre – sorolta az okokat Antal Gyula. 
 
“Az elmúlt években több pályázat segítette a gazdálkodás bővítését, ezért aki ügyesen élt a lehetőséggel, az tudott fejleszteni mind infrastruktúrában, mind pedig tárolásban, öntözésben vagy gépesítésben. A belföldi ellátásra szerencsére jól berendezkedett a termelés, tehát kialakult egy jól működő kereskedelmi réteg, viszont hiányzik az a profi exportszervező hálózat, amely a külföldi piaci útvonalakat állandósítaná”. 
 
A zöldségtermesztők felismerték azt is, hogy az üvegházi palántanevelés termésbiztonságot jelent: ebből a szempontból igazi sikertörténet az elmúlt tíz év, amikor a korszerűtlen folyamatokat sikerült korszerűvé alakítani. Ennek köszönhetően világszínvonalú létesítmények születtek, ahol a termelés volumene háromszorosára nőtt. Ebben a védett termesztésben kizárhatók a külvilág éghajlati szélsőségei, de a kártevőket és a kórokozókat is kint lehet tartani. Antal Gyula és Zimmermann István viszont felhívta a figyelmet arra, hogy ez a legdrágább termelési mód, tehát a hektáronkénti költség több száz millió forintot jelent.

-Az itt termő paradicsomból szinte már önellátók vagyunk, mert az ültetési-termesztési időszakok kitolásával csak alig pár hét, amikor nincs hazai paradicsom a piacon, de próbálják lefedni a gazdálkodók ezt is, hogy minél kevesebb piaca legyen a marokkói, spanyol paradicsomnak –mondta Antal Gyula. 

Zimmermann István pedig az öntözési beruházásokban látja a jövőt. Ezen a téren a holding nagyot lépett előre. A zöldborsó és a zöldbab hét tonna feletti termésátlagot produkálhat hektáronként, míg a paradicsom száz tonnát, de a borsóvetőmag három tonnája is büszkeségre adhat okot. Ezekkel a terméseredményekkel elégedett a holding vezetése, mert a feldolgozó- és hűtőiparnak megtermeli a szükséges és elvárt mennyiséget. Tegyük hozzá, hogy öntözött körülmények között lehetségesek a fenti termésátlagok. A hazai szántóföldek egyébként kimondottan alkalmasak arra, hogy valódi szemléletváltozás történjen, mert megfelelő vízbázis nélkül a jövőben nincs termésbiztonság.