Paradicsommal sokkal többen, burgonyával egyre kevesebben foglalkoznak
Étkezési paradicsomot ma már szabadföldi körülmények között csak minimális területen és mennyiségben termesztenek, mert úgy megváltoztak a klimatikus viszonyok, hogy ilyen körülmények között ezt az értékes kultúrát nem lehet hatékonyan termelni. Az étkezési paradicsomtermesztésünk az elmúlt húsz évben fokozatosan kiszorult a szabadföldről és átvándorolt a termesztőberendezések alá, amelynek köszönhetően bővült a termésmennyiség és most már exportra is jut belőle, ezért a belföldi igényeket bőségesen fedezi a megtermett mennyiség.
A szezonalitás továbbra is szorosan összefügg a klimatikus feltételekkel, ami a márciustól novemberig tartó időszakot jelenti. Decembertől februárig nagyon kis mennyiségben termesztenek étkezési paradicsomot, mert a fényhiány miatt nem tudjuk felvenni a versenyt az észak-afrikai országokkal, vagy Spanyolországgal. A növényvédelem és a vírusok elleni védekezés szintén meghatározó évek óta, amit részben a rezisztencia nemesítés old meg, valamint a higiénia növelése, más egyéb kártevők és kórokozók elleni védekezés alapvetően biológiai növényvédelemre alapszik az üvegházban, vagyis vegyszert és kémiai alapanyagokat alig használnak ma már.
Korszerű, üvegházi körülmények között 330 hektáron termelnek paradicsomot és az ágazat azon kevés terület közé tartozik, amelyik jelentős fejlődésen és hatékonysági növekedésen ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben. A külföldi technológia és a különböző új fajták megjelentek Magyarországon is, amelynek köszönhetően kialakult egy profi, hajtató kertész réteg, amelyik ma már holland színvonalon termel. A szabadföldi paradicsomot sokan keresik, de ezt inkább fóliákban és üvegházakban termesztik. Szabadföldit ezer hektár fölött termesztenek, de ez ipari felhasználásra megy.
Mint minden más ágazatnál, a paradicsom szedésénél is hiányzik a stabil munkaerő, helyette csak azt a réteget tudják elérni a termesztők, amelyik pár napra eljön dolgozni, majd eltűnik és amikor a kedve úgy tartja, akkor újra jelentkezik. Az üvegházban ilyen munkát csak stabil munkaerővel lehet végezni, de ez a munkaerő réteg Magyarországról elfogyott.
A burgonyatermesztőknél azok maradnak meg a piacon, akik képesek az öntözésre, de ennek a támogatása önmagában nem elegendő, mert vissza kellene pótolni az elveszett talajvizet, ami az öntözéssel nem működik, csak visszaduzzasztással. Ezért az alsó talajrétegekbe kellene vizet juttatni. Csak fentről öntözve a felső 20-30 centiméter réteg nem oldja meg az Alföld kiszáradását és a burgonyatermesztést sem. Emiatt is sokan abbahagyják a termesztést.
Idehaza főleg a kis- és közepes termelők hozzák meg ezt a végleges döntést, amelynek hatására tovább csökken a termőterület és kiszámíthatatlan év elé néz mindenki.