Másfél millió hektáron vetettek őszi kalászost a gazdálkodók

Kettészakadt az ország, már ami a termésbiztonságot és a hozamokat illeti. Búza és napraforgó termésben 50 százalékos a különbség a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld között, a kukoricánál pedig ez a különbség 100 százalékos. Ennek jelei már most látszódnak a jövő évi vetésszerkezet kialakulásában. Tóth Tibor, a Szegedi Gabonakutató Intézet ügyvezető igazgatója szerint az immár hatodik aszályos év után a gondolkodásmódon, így elsősorban a fajtaválasztáson kellene változtatni.

Látványos a növekedés a kalászosok tekintetében: a búza a sok évi átlaghoz képest nem éri el a csúcsot, de közelíti az 1 millió hektárt, ami egyértelmű növekedés az elmúlt évekhez képest. A többi kalászos – árpa, tritikálé – vetésterülete is növekszik, tehát több, mint másfél millió kalászosra van igény és ezzel párhuzamosan a kukoricával óvatosabbak a gazdák, amelynek nyilván megvannak az okai. A 2022-es történelmi aszály és az idei terméshozamok sem afelé mutatnak, hogy mindenhol biztonsággal termeszthető a kukorica – ez megmutatkozik a hozamokban, a termésbiztonságban és az országrészek közti különbségekben.

-Elemzői várakozások 700 ezer hektár környékére tervezik a jövő évi vetésterületet. A napraforgó termésbiztonsága nagyobb, ezért növekszik a termőterülete és a tavalyi 746 ezer hektárhoz képest 800 ezer hektárra lesz tehető jövőre -nyilatkozta Tóth Tibor, aki szerint az öntözött területek vannak a legkönnyebb helyzetben, viszont az ország túlnyomó részében nincsenek meg ennek a feltételei, ezért a termésbiztonság válik a legfontosabb kérdéssé, nem pedig a hozam maximalizálás.

A Gabonakutató vezetője azt mondja, hogy a fajtaválasztás, az agrotechnika és a vetésszerkezet határozza meg és csökkenti a kockázatokat. Az öntözésfejlesztés csak egy része a termesztésnek, de a mértéke elenyésző ahhoz képest, mint amekkora igény lenne rá. A felszín alatti vizek nagyságrendje jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban, ami igaz a felszíni vizek hozamára is, ezért a talaj nedvességmegtartó képessége válik kiemelten fontossá és itt köszön vissza az agrotechnológia jelentősége, amelyekkel megtarthatjuk a talaj nedvességtartalmát. Ezt egészíti ki a fajtaválasztás, a vetésszerkezet, vagyis hogy több kalászos, kevesebb tavaszi növény legyen.

A fajtaválasztással összefüggésben már nem csak a Dél-Alföld problémája az aszály, és a szárazság, ugyanis a Nyugat-Dunántúlon is jelentkeznek ennek a tünetei. Szinte minden kultúrában csökkentek a termésátlagok, viszont a leginkább kiszolgáltatott régió továbbra is a Dél-Alföld, ahol meg kell vizsgálni az alternatív növények termesztésének a lehetőségét.

Tóth Tibor elsősorban a cirokra, a lenmagra, vagy a kölesre gondol, amelyekkel ugyan nem érhetők el akkora termésátlagok, mint annak idején a kukoricával, de legalább nem nullázódik le a termelés. A gazdák tehát keresik a magasabb termésbiztonságú növényeket, de a másik oldalról le kell mondaniuk a 16 tonnás kukorica átlagról.