Készpénzhiány és tömött raktárak: 2023 nem a növénytermesztők éve
Hamarosan befejeződik a kukorica betakarítása és ez egyúttal azt is jelenti, hogy lezárul egy újabb mezőgazdasági esztendő. A gazdálkodók tavasszal az előrejelzésekből kiindulva rekord évre számítottak mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget tekintve. Várakozásaikat visszaigazolta az, hogy voltak olyan növények, amelyekből kiemelkedő termésátlagok születtek, viszont összességében elmaradtak a nagy hozamok. Valamennyi növény közül a legnagyobb figyelmet idén is a kukorica kapta.
Mint ismert, az elmúlt száz év legnagyobb aszálya pusztított tavaly országszerte és alig kétmillió tonna feletti kukoricát takarítottak be a gazdák. A jelenlegi 80 százalékos szint mellett elmondható, hogy a hektáronkénti 7,7 tonna átlagosnak tekinthető, 2020-ban ez jóval magasabb volt, mégpedig 9 millió tonna. Az idén várható 5,5 millió tonna még így is bőven fedezi a hazai igényeket. Ezt erősítette meg Kulik Zoltán agrárpiaci szakértő, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója, aki szerint a 750 ezer hektáron elvetett kukoricából alig százezer hektár betakarítása van még hátra. Hozzátette: „Egyedül a repce és a szója termése volt biztató, amely meghaladta a 3 tonnát hektáronként. Árpából, napraforgóból 2 millió tonna termett, őszi búzából pedig 5,6 millió tonna, ami duplája a tavalyi évnek, de ha az elmúlt öt év átlagát nézzük ezeknél a növényeknél, akkor ez csak egy közepes év volt”.
Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. igazgatósági tagja az országos átlaghoz képest sokkal jobb eredményről számolt be, ugyanis a kukorica betakarítása a holding 3 ezer hektáros területén időarányosan a végéhez közeledik, az átlagtermés pedig 10 tonna fölött van, így 33 ezer tonna kerül be a raktárba. Az említett hektáronkénti mennyiség már nem csökken a tervek szerint, az időjárásnak köszönhetően pedig jó minőséget lehet betakarítani.
Országszerte változatlanul problémát jelentenek a tavalyról megmaradt óriási áthúzódó készletek, pedig 2022 köztudottan egy aszályos év volt. Ez arra vezethető vissza, hogy a termelők nem értékesítették az áruikat és az idei 16 millió tonna betakarított mennyiséggel együtt keletkeztek raktározási problémák. A két szakértő egybehangzóan azt állítja, hogy Magyarország 22 millió tonnányi raktárkapacitása nem kevés, de ezt most sikerült teljesen kihasználni. Két héttel ezelőtt az országnak bizonyos részein, a betakarítást le kellett állítani, mert nem tudták az árut elhelyezni. Kulik Zoltán úgy véli, az átlagosnál kicsit jobb évet zárunk, de semmi esetre sem kiemelkedőt, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy szükségünk van a 20 millió tonna fölötti raktárkapacitásra, amely most teljesen ki lett használva. A még lábon álló kukorica valószínűleg helyet talál magának, erről egyeztettek nemrégiben a szakmai szervezetek.
2023 nem a növénytermesztők éve, ugyanis az 500 ezer forintos hektáronkénti költségből kiindulva szinte egyetlen növényből sem várható olyan bevétel, amely fedezné ezt a kiadást. Jelenleg a kukoricát 50 forintért vásárolják kilogrammonként és jó hír a termelőknek, hogy akik az áruikat betárolták, azok folyamatosan növekvő árakkal találkozhatnak. Jelenleg 58-60 forintos az árszint és ez a növény az, amelynél azt javasolja Zimmermann István, hogy aki a tárolással és a finanszírozással rendben van, annak most érdemes kicsit várnia – ha már eddig nem adta el, mert jövőre az árak akár 70 forintra is megemelkedhetnek. Nem ilyen jó a helyzet a búzával -folytatja Kulik Zoltán, hiszen nagyon gyenge a minősége és sok a termés: jelenleg a takarmánybúza ára 55-60 forint, de nincs piaca. Egyetlen jó hír azoknak a termelőknek, akik kimondottan jó minőségű és javító búzát tudtak betenni a raktárba, hogy 70 forint fölötti árakkal találkozhatnak. A javító búzának azonban az ára megfelelő, sőt 20 forinttal drágábban el lehet adni, mint a takarmány búzát. Az olajos magvaknál megállt a piac a 120 forintos árszinten, ennél volt már magasabb, mégpedig 140-150 forint. Nagy ármozgás nem lesz az olajos magvak és a búza piacán, ezért érdemes megszabadulni tőlük.
Érezhető a mezőgazdaságban a készpénzhiány, hiszen nagyon sok termelő ül a készletén, nehéz ezért értékesíteni bármilyen alapanyagot is. Ez tapasztalható a takarmányiparban, az etanolgyártásban, vagy az olajos növények feldolgozásában, ugyanis mindegyik terület csak 70-80 százalékos kihasználtsággal működik és akkor még nem beszéltünk a 15-20 százalékos visszaesésről a fogyasztásban – legyen az hús, vagy tejtermék. Ezek együttes hatása érvényesül a kereskedelemben.
Összességében csendes két-három hónapos időszak következik a gabonapiacon a két elemző szerint, akik úgy gondolják, mindenkinek a raktárkapacitása és az anyagi lehetőségei szabják meg azt, hogy az elkövetkezendő időszakban értékesítenek, vagy kivárnak. Becsléseik szerint a következő év első felében konszolidálódhat a piac, de az aratás idején már sokkal tisztábban lehet látni és tervezni.