A hagyományos élelmiszer-előállítás és az állattartás is erőforrásai határán van, miközben a víz hiánya és a klímaváltozás is sújtja a mezőgazdaságot. A Vitafort Zrt. által rendezett szakmai találkozón a cég vezérigazgatója a víz kulcsszerepéről is beszélt, és bemutatta, mennyire fontos ma – amikor egy kiló marhahús előállításához tizenötezer liter víz szükséges – az erőforrások használatának optimalizálása.

Nem túlzás azt mondani, hogy a víz nem csupán egy erőforrás a mezőgazdaságban, hanem a víz maga az élet, ami nélkül nincs növénytermesztés, nincs állattenyésztés, de nincs fenntartható jövő sem – mondta Kulik Zoltán, a takarmánygyártó Vitafort Zrt. vezérigazgatója a cége által szervezett hagyományos partnertalálkozón. – Ezt a szerepet csak erősíti, hogy mindannyian tapasztalhattuk, milyen drámai változások mentek végbe az éghajlatunkban, a szélsőségek, a hosszú aszályok és hirtelen jött özönvízszerű eső mind-mind óriási kihívások elé állítják az ágazati szereplőket – tette hozzá.

A Világgazdaság beszámolója szerint az idei találkozó fő témája ezért a víz volt, a szakmai előadások a víz szerepét és a vízellátást mutatták be. Mint mondta, a Vitafort számára nem új felismerés, hogy a víz kulcsszerepet játszik a mezőgazdaságban, ezért támogatják partnereiket olyan megoldásokkal, amelyek segítenek a termelés vízfelhasználásának optimalizálásában.

Már nem csak a víz mennyisége a kérdés

Az állatok vízigénye ugyanis legalább olyan fontos, mint a takarmányozás – állította. Szerinte már nem is az a fő kérdés, hogy mennyi vizet biztosítunk, hanem hogy ezt milyen minőségben és milyen hatékonyan tudjuk beépíteni a takarmányozás rendszerébe.

A víz szerepét számokkal is alátámasztotta. Ezek szerint

egy liter tejhez 2–4 liter víz szükséges,
egy laktáción lévő (tehát tejelő) tehén naponta 120–150 litert megiszik,
egy kiló marhahúshoz 15 ezer liter,
egy kiló sertéshús előállításához, pedig mintegy 6 ezer liter víz szükséges.

Globális kitekintésben is jelentős a víz szerepe, hiszen például a Föld nyolcmilliárdos népességének 20 százaléka, vagyis 1,8 milliárd ember vízhiányos területen él. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a Föld összes lakosával számolva egy fő globális „vízlábnyoma” naponta 3800 liter, ráadásul ez a szám az elmúlt tíz évben 40 százalékkal növekedett.

Kulik Zoltán beszélt arról is, hogy a háborúk és a geopolitikai feszültségek a takarmánypiacot is befolyásolják, és nemhogy enyhülne, hanem egyre súlyosabb a helyzet. Ezeket tetézik az állategészségügyi járványok, mint

a madárinfluenza,
az afrikai sertéspestis, valamint
a ragadós száj- és körömfájás,

amelyekkel együtt kell élnünk. Ezek jellemzője, hogy egy pillanat alatt képesek tönkre tenni egy biztosnak tűnő piacot. Ezeken felül persze a víz hiánya és a klímaváltozás egyéb hatásai is az ágazat mindennapjainak részévé váltak.

Van gond bőven

A megoldandó problémák között említette, hogy az Európai Unió talajainak 60 százaléka degradálódott, amivel csak egy teljesen más gondolkodás mentén lehet valamit kezdeni.

Az is látszik, hogy a fenntartható és megújuló élelmiszer-termelés, tehát a hagyományos élelmiszeripar és az állattartás is erőforrásai határán van.

A sok rossz hír mellett az viszont pozitívum, hogy a globális takarmánypiac tavaly végre nőtt – 1,2 százalékkal, 16 millió tonnával – és Európa is bővülni tudott 7 millió tonnával.

Az állattenyésztést is szorongatja a vízhiány