Akár késő őszig is érvényben marad a tartósan vízhiányos időszak

Már most, a tavasz kezdetén arról szólnak az időjárás előrejelzések, hogy idén is aszály fenyegeti a termőföldeket a júliusi, augusztusi időszakban. Erre felkészülve – és a fenyegető kényszer hatására – alapos szemléletváltozás történt: a még meglévő és használható csatornákból már nem engedik el azt a vizet a gazdálkodók, ami megérkezik az őszi és a téli időszakban. Ez a munka javában zajlik szinte mindenütt és a vízügyi igazgatóságok – főleg az Alföldön – folyamatosan megtesznek mindent azért, hogy visszatartsák ezt a vízmennyiséget.  

Ez nem csak az öntözés szempontjából lényeges, hanem azért is, mert a légköri aszály így nem tud kialakulni, ugyanis, ha a csatornákban van víz, akkor van kipárolgás is. Bár a 2022-es aszály hozta felszínre a problémát, de már lassan két évtizede egyre kevesebb a csapadék a Dél-Alföldön és az emiatt fenyegető szárazság pedig a növénytermesztés eredményességét veszélyezteti. Azóta már országszerte is hasonlók a tapasztalatok. Az egyenetlen csapadékeloszlás miatt a növénytermesztés szinte tervezhetetlenné vált. Tavaly októberben és novemberben száraz volt az idő, ami az őszi gabonáknak nem tett jót. Óriási segítséget jelentett az elmúlt hetekben lehullott csapadék, amikor néhány nap alatt a teljes márciusi átlag lehullott, ettől függetlenül azonban csak a talaj felső rétege telítődött meg vízzel, az alsó rétegek még mindig vízhiánnyal küszködnek.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ javaslatára kihirdették a tartósan vízhiányos állapotot. Ez azt jelenti, hogy nem az adott pillanat számít – amikor esik az eső –, inkább a decembertől februárig tartó időszak, amikor a szokásos csapadék több mint fele hiányzott. Azt mindenki tapasztalhatta, hogy egyszerűen nem volt eső. Egy olyan országról van szó, ahol a csapadék jelentős része a befolyó vizekkel együtt érkezik meg – tehát főleg a Tiszán és a Dunán –, valamint a kisebb folyamokon. A Tisza vízhozama egyébként 30 százalékkal csökkent, ami példa nélküli, de eddig arra sem  volt gyakorlat, hogy egyik nagy folyónk vízgyűjtőjébe sem esett hó, ami a tavaszi olvadás miatt megemelhette volna a vízszintet. Emiatt jeges áradás sem lesz, mert nincs vízforrás, vagyis nincs hóban tárolt vízkészlet.

A tartósan vízhiányos időszak azt jelenti a szabályozásban, hogy ha 30 napon túl nem érkezik megfelelő csapadék, akkor lehet ezt kihirdetni – ez korábban a tavasz második felében volt gyakori, most azonban márciustól kellett kihirdetni. Aki öntözni szeretne, az vízjogi engedély nélkül is megteheti, de maximum egy hónapig, amelyhez jelentést kell tenni a vízügyi igazgatóság felé. Emellett vízkészlet járulékot sem kell fizetni, ami szintén jelentős költségektől kíméli meg a gazdálkodókat.

A március elsejétől kihirdetett tartósan vízhiányos időszak egészen addig tart, ameddig nem lesz megfelelő csapadékmennyiség a talaj alsó rétegeiben. Az elmúlt éveket tekintve akár késő őszig is hatályban marad, mivel egyre gyakoribbakká válnak a szélsőséges klimatikus időjárási viszonyok. Ehhez kell alkalmazkodni, másrészt az aszály és a vízgazdálkodás kérdése már nem csak arról szól, hogy ezeket a vizeket meg kell fogni, hanem legalább annyira az aszály kezeléséről is.

Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. igazgatósági tagja is komoly figyelmeztetésnek tartja, hogy decembertől februárig nem hullott érdemi csapadék. Hozzátette: sok múlik azon, hogy milyen lesz a tavasz, mert, ha akkor is velünk marad a szárazság, akkor nincs miért bizakodni. A holding nyugati cégeinél novembertől januárig 24 milliméter csapadék hullott le, ami szinte mérhetetlen mennyiség, sőt, majdnem sivatagi éghajlatról beszélhetünk. A déli országrészben ugyancsak ez alatt a három hónap alatt valamivel több csapadék esett.