A régi gyümölcs tájfajták ezért élik túl a klímaváltozást

Egyre népszerűbbek országszerte azok az oltónapok, ahová érdemes érkezni olyan régi gyümölcsfa oltóvesszőkkel is, amelyeket a szakemberek segítségével sikerül átmenteni az utókornak. Az ilyen oltóvesszőket az ahhoz alkalmas alanyra ráoltják, majd hazavihetik a kerttulajdonosok és nevelhetik, vagyis kapnak egy fiatal, de régi fajtájú gyümölcsfát, amelyhez érzelmileg is kötődnek. A hozzáértők ezt olyan fajtamentésnek hívják, ami nem csak a genetikai gazdagság megőrzéséről szól, hanem kulturális jelentősége is van az egész folyamatnak.

Több, mint nyolcvan államilag elismert tájfajta gyümölcs létezik Magyarországon, de ennél sokkal több van a valóságban, illetve bizonyos fajtáknak vannak regionális változatai is. Ezeknél az ősi fajtáknál felmerül a kérdés, hogy hogyan bírják a klímaváltozást, mert valójában képesek voltak túlélni az időjárásváltozásokat akkor is, amikor a gondozásukkal felhagytak, ezért ezeket azért is érdemes megőrizni, mert a modern fajták sokszor nehezen viselik a klímaváltozást és az új kártevők megjelenését.

A modern fajták nemesítéséhez is szükség van a régi fajták genetikai sokszínűségére, mert abból tudnak újabb fajtákat nemesíteni. Ezt vallja Baranyi Ildikó, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi referense. Mint mondja, a nemzeti park célja ezeknek a fajtáknak a feltárása, a fajták beazonosítása, szaporítása. Ezek a területek nem csak a fajtákat őrzik, hanem a régi gazdálkodási módot is, ahogy ültették és gondozták őket. Egy ilyen génbank kialakítása a cél a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának.

-Elkezdtünk gyűjteni olyan oltványokat, melyeket a rendezvények során kaptunk az érdeklődőktől. Például kaptunk egy 1880-as években épített erdészház udvarából származó alma oltóvesszőt, ami a ház építése után lett ültetve. De tavaly oltottunk már olyan csemetéket, amelyek hagyományos és tájfajtákról gyűjtött oltóvesszőkből lettek kiválogatva, elsősorban almáról és körtéről van szó. Ezek egy évig cserépében nevelkednek és utána kiültetik a faiskolába, ahol erősödnek és egy génbanki gyűjteménybe kerülnek -mondta a küldetésükről Baranyi Ildikó.

Ez a munka elősegíti azt, hogy a gazdálkodók minél több helyen megőrizzék a tájfajtákat, tehát ne csak a nemzeti parknál legyenek meg ezek. A szakember a következőt kéri mindenkitől: ha megtehetik, hogy nem a legmodernebb fajtát ültetik a kertjükbe, azzal az ügynek is jót tesznek, mert ezek a régi fajták akár jobban is teljesíthetnek. Amit helyileg gyűjtenek egy régi almafáról, az ott a térségben szépen fejlődhet és hozhat termést. Az adott termőhelyen nemesített gyümölcs abban a környezetben fejti ki a benne lévő értékeket.