Zöldborsótermesztés: hatékonyság és költségcsökkentés a jövő

Lassan befejeződik a zöldborsó vetése is, amelynek a területe nem változik a tavalyihoz képest, vagyis megközelíti a 14 ezer hektárt. Ez az elmúlt évekhez képest 25-30 százalékos területcsökkenést jelent. A tavalyi év egyébként nagyon rosszul sikerült, hiszen a rendkívül meleg március után jött egy lehűlés és a betakarítási időszak felétől, vagyis júniustól kezdve megint érkezett egy nagy meleg. Ennek ellenére idén a feldolgozók megkötötték a szerződéseiket arra a mennyiségre, amit beterveztek – egyrészt azért, mert nyomott áron vannak a szántóföldi növények, így más kiút nem lévén mindenkinek sikerült a körülmények ellenére a közös nevezőt megtalálni.

A sok rossz hír és tényező ellenére Magyarország továbbra is a harmadik legnagyobb borsótermesztő Európában, ami a nagyságrendet tekintve nem sokat változott, hiszen annyival csökkent a termőterület idehaza is, mint amennyivel a többi tagországban. Egy lassú folyamatról van szó, mert a klimatikus viszonyok mellett a gazdasági tényezők határozzák meg alapvetően a termesztési körülményeket. A zöldborsó – az összes többi feldolgozóipari zöldségnövényhez hasonlóan – érzékeny területet jelent, mind a szántóföldi, mind pedig a feldolgozóipari részről.

Varga István, a FruitVeb alelnöke a kilátásokról azt mondta, hogy négy éve kiszámíthatatlan körülmények között termesztik a borsót idehaza. Tavaly megfeleződtek a felvásárlási árak az előző évhez képest, ráadásul a termés is rosszul sikerült, ezért a magas önköltség és a szeszélyes időjárás miatt csökken a vetésterület.

-Eddig a legmagasabb ár két évvel ezelőtt 230 forint volt kilogrammonként, most 150 forintot kínálnak a zöldborsóért. Ezt a betakarítási és a fuvarköltségek, valamint az öntözési felár módosíthatja, viszont ennek az összegnek a jövedelmezősége attól is függ, hogy milyen üzemi körülmények között és milyen hatékonysággal termesztik a gazdálkodók. Az ő szemszögükből nézve a kereslet csökkent, az inputanyagforgalmazók is némileg csökkentették az áraikat, ami visszaesést jelentett –összegezte az alelnök.

A zöldborsó termesztése az elmúlt 25-30 évben is jelentett némi kihívást, de jelenleg 6-7 tonna között van az önköltsége hektáronként, ami nem kevés, hiszen tavaly voltak 3 tonna alatti eredmények is, amelyek esetében hozamról nem is lehet beszélni.

Az alelnök szerint az üzemméret és a hatékonyság továbbra is az a két tényező, amikor nem ritka a 8-9 tonnás mennyiség, viszont az átlag 6-7 tonna. Azok a termelők, akik öntözött körülmények között gazdálkodnak, igénybe vehetik vízjogi engedéllyel a termeléshez kötött támogatást, ami hektáronként 400 eurót jelent. A sikeres termesztés tehát a hatékonyságban és a költségcsökkentésben rejlik.

Senki nem gondolta azt, hogy a 2022-es történelmi aszály egyszeri és megismételhetetlen. Már két éve elindult a folyamatos gondolkodás a mezőgazdaságban, hogy az elmúlt évek és a mostani időszak nehézségei ellenére hogyan lehet valóban gazdaságosabbá és életképesebbé tenni a termesztést. Ennek egyik kitörési pontjaként jelölték meg a zöldségtermesztést. Így tette a Talentis Agro Zrt. is. Zimmermann István igazgatósági tag szerint a hűtő-, valamint a konzervipar azokra a termelőkre támaszkodik elsősorban, akik öntözni tudnak, mivel így számíthatnak a szerződésben meghatározott termésmennyiségre.

Mint mondja,„ahol például 300 ezer tonna paradicsomot szeretnének feldolgozni, ott igyekeznek elkerülni az aszály okozta kockázatot. Ezt kompenzálhatja az öntözésfejlesztés jelentette biztonság. Nagy igény mutatkozik a zöldborsóra, a zöldbabra, a fejtőbabra, a hagymára és paradicsomra. Olyan fajtákról beszélünk, amelyek például Ukrajna felől nem okoznak piaci zavarokat és minőségi problémákat. Ezért ez jelentős kitörése és háttere lehet a magyar mezőgazdaságnak, mi is ezért termesztjük ezeket”.

A holdingon belül jelentősen növelték a zöldségtermesztést: több, mint 1000 hektáron termelnek csemegekukoricát, 85 hektáron paradicsomot, 430 hektáron zöldborsót és 50 hektáron fejtőbabot. Vannak azonban nehézségek, ilyen a felvásárlási árak kialakítása. Zimmermann István tapasztalata szerint a termeltetők és a felvásárlók mindig ügyelnek arra, hogy a termelők éppen csak jól járjanak a bevétellel, de a tavalyi év még ennél is nehezebb volt, miután 30-50 százalékkal alacsonyabb árat kínáltak a korábbiakhoz képest. A kormányzati támogatást nagyon hasznosnak nevezte, de egy olyan piacszabályozásra lenne szükség, amelyben a termelők jobban megtalálják a számításukat.

Elsősorban tehát azokra a vállalkozásokra támaszkodhat majd a feldolgozóágazat, amelyeknél az öntözési hátteret sikerül biztosítani.