Vízre szomjazik az Alföld, meddig bírják az őszi vetések?

Visszafoghatja az őszi vetésű gabonák és a repce későbbi termését, ha nem érkezik hamarosan kellő mennyiségű csapadék. Ennek hiánya a nyári vetéseknél a csírázást és az egyenletes kelést nehezítheti. A jelenlegi állapot még nem végzetes, de az Alföld vízhiánya már most tavasszal is jól látható, és egy száraz folytatásból gyorsan komoly termelési probléma lehet. A kérdés most az, hogy a tavasz második fele tud-e még érdemben javítani a vízháztartási helyzeten.

Ezt a kérdést tettük fel többek között Szigli Zoltánnak, az Isztiméri Bakony Kft. ügyvezető igazgatójának, aki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vízügyi szakembere is. Mint mondja, az öntözés önmagában nem oldja meg a problémát, ennél sokkal összetettebb dologról van szó. A téli feltöltő csapadék az ország egyes területein jó mennyiségben hasznosult, de ez nem jellemző az egész országra. A tavaszi csapadék ismét kevés, de ehhez a gazdák már lassan hozzászoktak az elmúlt három évben. Ezek nélkül probléma lesz a növények fejlődésében. Az Alföldön kifejezetten kritikus a helyzet, ahol nemrégiben aszályhelyzetet is elrendeltek, de ugyanez igaz a Dunántúl középső részén, illetve északon is.

A fajtaváltás önmagában nem elég

Az utóbbi években megismerkedtünk az őszi szárazság és a téli aszály fogalmával, amelyekkel együtt kell élni ezentúl. Szigli Zoltán azonban azt mondja, hogy megfelelő technológiával lehet kezelni ezeket a körülményeket, tehát nem csak a fajtaválasztás a fontos. -Egy-egy területen belül is nagyok lehetnek a különbségek és a fajtaválasztás nagyban meghatározza a nyereségességet. Nem biztos, hogy mindenütt kell kukoricát termeszteni, de van olyan rész, ami még megfelelő erre a célra -mondta.

A talajjal eközben keveset foglalkozunk

Szigli Zoltán szerint a vízről, a vízmegtartásról és a vízgazdálkodásról inkább többet beszélünk, mint amennyit teszünk érte, ezért hibásnak tartja az érdekvédelmi szervezeteket. „Tárcaközi bizottságok is alakultak ennek érdekében, de nem látjuk a gyakorlati jelentőségét annak, hogy bármi történne. A talajaink megfelelő csapadékellátottság nélkül üres területek, ahol soha nem lehet megfelelően gazdálkodni, így a talajainkat óvni kellene”.

Nyári szárazság közepén ne szántsunk

-Be kellett látni a gazdáknak, hogy el kell engedni az eddig ismert gazdálkodási technológiákat és kezdenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Sokkal több információt és tudást kellene átadni a részükre, mert akkor ők is bátrabban belevágnának ezekbe a gazdálkodási módokba -összegezte Szigli Zoltán.  

A talaj vízmegtartó képességének megőrzésére a következő módszerek ajánlottak: 

Szervesanyag-tartalom növelése: A magas humusztartalmú talaj szivacsként működik. Komposzt, érett trágya vagy zöldtrágya használatával növelhetjük a talaj vízmegkötő képességét.

Kíméletes talajművelés: A mélyszántás vagy a gyakori ásás megnyitja a talajt, ami gyors kiszáradáshoz vezet. Ehelyett javasolt az ásóvillás lazítás, amely nem forgatja át a rétegeket, de segíti a víz mélyebbre jutását.

Felszíni lazítás (kapálás): A régi kertészmondás szerint “egy kapálás felér két öntözéssel”. A felső 2-3 cm-es réteg megmozgatása megszakítja a talaj hajszálcsövességét (kapillárisait), így a mélyebb rétegekből nem tud a víz a felszínre jutni és elpárologni.

Vízgyűjtő terepalakítás: Lejtős területeken övárkok (szintvonal menti árkok) kialakításával lassítható a lefolyó csapadékvíz, így az elfolyás helyett beszivárog a talajba.

Élő talajtakarók: Sűrűn ültetett talajtakaró növényekkel (pl. macskamenta, pimpó) árnyékolhatjuk a földet, ami természetes védelmet nyújt a kiszáradás ellen.