Újra a reneszánszát éli idehaza a szójatermesztés

Speciális igények, nem hagyományos betakarító gépek, komoly környezeti feltételek, sok csapadék. Általában ezeket a tényezőket sorolják a szakemberek, amikor a szója termesztése felmerül. Nem mindenütt lehet ugyanis a szójával foglalkozni: például a Hajdúságban, vagy Bács-Kiskun nagy részében egyáltalán nem ajánlott, kivéve a Dunához közeli részeken. Az éghajlati igény mellett a talajra is oda kell figyelni, de a gépesítése is eltér a hagyományos gabonabetakarító gépektől. Már a vetéséhez is speciális gépre van szükség és a  gyomirtása sem egyszerű.

Ennek ellenére mégis vannak érvek a szója mellett. Ezeket felismerve a Talentis Agro Zrt. 560 hektáron, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon kezdett szójatermesztésbe. Annak ellenére, hogy hagyományosan ott több a csapadék, mint az Alföldön, a déli országrészben is találhatók ilyen ültetvények, de csak öntözött körülmények között foglalkoznak vele. A holding szakemberei azt mondják, hogy a hazai fehérjeprogram keretében több támogatás jár a szója után, a másik szempont pedig az, hogy kiváló elővetemény, ami kellő mennyiségű nitrogént hagy maga után a talajban. A szója piaca összességében jó: a 3-4 tonnás terméseredmények hektáronként és öntözetlen körülmények között biztos bevételt hozhatnak.

Nagy szakértelmet igényel, nem rutin növény. Ezt azért emelik ki a hozzáértők, mert a gazdák nagy része a kalászosok, a napraforgó és a kukorica termesztését jól elsajátította, ráadásul a magyarországi szántóterületek 70 százalékán ezeket termesztik. Egyedül a repce termésterülete esett 200 ezer hektár alá, viszont a szójáé még ennél is kisebb. Pedig a mostani termőterület dupláján előállított szójára is vevő lenne a külföld, akkora rá az igény.

Akár 140-150 ezer hektáron is lehetne szóját termeszteni idehaza a jelenlegivel szemben, ami már jelentős növekedés lenne. Ehelyett az elmúlt években inkább visszaesett a vetésterülete, így tavaly már a 60 ezret sem értük el. Az idén megint kezdtek érdeklődni a termelők a növény iránt. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a gabonaféléknek az áresése nagyon látványos volt, ezért, ha valaki elkezd számolni, akkor azt látja, hogy a tömegbúzától, vagy a kukoricától ezen a piacon nem lehet sokat remélni.

Akik kitartottak a nehézségek ellenére és végül eredményt értek el, azoknál komoly tudás halmozódott fel és vállalják az oktatást is, vagyis a megszerzett tapasztalatok átadását. Mint kiderült, Ausztriában és Szlovákiában nagyobb hektárterületen termelik a szóját, de hiába jobbak az eredményeik, ők sem tudtak többet húsz évvel ezelőtt, mint mi. Tehát van remény a kitörésre. Amíg 15 évvel ezelőtt Zalában, vagy Győr-Moson-Sopronban alig termeltek szóját, most dinamikusan növekszik a vetésterülete.

Kicsit ellentmondásos, hogy amíg állati takarmányként rengeteg szóját importálunk, a saját, garantáltan GMO-mentes szójánk általában elhagyja az országot. Mivel a fehérjeigény Európa-szerte növekszik, várható, hogy ismét népszerű lesz a szója Magyarországon, amiből utoljára a nyolcvanas években vetettünk igazán sokat.

Szójából nem vagyunk önellátók, de voltak olyan külföldi befektetők, akik azért jöttek hozzánk, hogy a hazai GMO-mentes szóját megvásárolják. Rossz hír, hogy önellátók a továbbiakban sem leszünk szójából, ugyanis az állattenyésztés igénye annak ellenére nagy, hogy az visszaesett, de még így is 600 ezer tonna génmódosított szójadara érkezik az országba. A hazai termesztők GMO-menteset termelnek, ugyanis idehaza nem kerülhet a földbe génmódosított vetőmag.

A nyolcvanas évek már indítottak fehérjeprogramot, amelynek hatására akkor a szója vetésterülete megemelkedett 82 ezer hektárra, de ha napjainkban kihasználnánk azokat a területeket, amelyek országszerte alkalmasak a szója termesztésére a csapadék és a mikroklíma miatt, akkor 150 ezer hektáron is lehetne ezt a növényt termelni, ami jelentős növekedésnek számítana.

Az elmúlt években viszont ennek az ellenkezője tapasztalható, ugyanis visszaesett a vetésterület, tavaly a 60 ezret sem érte el. Ebben az évben újra figyelnek a termelők a szójára és ennek az oka az, hogy a gabonafélék áresése annyira drasztikus volt, hogy aki számol egy kicsit, akkor azt látja: a hagyományos, nem minőségi, hanem tömeg búzával és kukoricával a piacon nem sokat lehet kezdeni.