Szilvatermés: a szabolcsiak fejlesztenek és jó termésben bíznak

Szinte minden gyümölcsfajtára el lehet mondani, hogy nincs könnyű éve a termesztőinek. A sorban következő szilvára is ugyanez igaz. Az egyik legnépszerűbb fajta, a Cacanska lepotica a híres szabolcsi termőhelyeken megúszta a fagyokat, mert jó időben történt a terméskötődés, de ugyanezen a helyen az elena súlyosan károsodott és abból kevés lesz a termés. De a gazdák erre is tudják a választ, mert lekvárként fel lehet dolgozni a megmaradt termést.

Az évek során sokat változott a szilva fellegvárának számító Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a termesztés színvonala, modernizálása, miközben a hagyományokat nem feledik a termelők. Továbbra is igaz az, hogy nem csak a fa alóli közvetlen eladás maradt meg, hanem lekvár és pálinkafőzés is. A hozzáadott érték száz évvel ezelőtt és most is megtérül – ezzel a szokással ezután sem szakítanak.

A Cacanska lepotica szedésével kezdődött idén is a szilva szedése, A vevők keresik ezt a fajtát, ezért az igényekre azonnal reagálni kell, mert a lepotica friss fogyasztásra és joghurt alapanyagra egyaránt kiválóan alkalmas, ezért a felvásárlók is nagyobb tételt szereznek belőle. A Szerbiából származó fajta hamvas, sötétkék héjú gyümölcseinek húsa zöldessárga, kellemesen édes-savas ízű, érett állapotban is kemény. A tavalyihoz képest viszont az Elena negyedannyi termést hozott, de ennek ellenére elegendő lesz lekvárnak.

Visszatérve a termesztésre: Szabolcsban a mai kornak megfelelően gépesítve szedik a termést, ugyanis a rázógéppel gyorsabban és kevesebb emberi közreműködéssel lehet végezni. A rázógéphez is kell olyan élőmunkaerő, amelyre mindig lehet számítani. A kialakult gyakorlat szerint a korszerű gépekkel mindig be lehet állítani azt a mennyiséget, amely a főzéshez elegendő. A következő fázis is szakított a múlttal, hiszen a főzés már nem a hagyományos fatüzelésű üstökben, hanem saválló üstökben történik, melynek során motor kavarja az alapanyagot és gőzzel történik a főzés, aminek az egyik előnye, hogy nem ég oda a lekvár.

Az idei országos termésadatok még nem állnak rendelkezésre, de azelmúlt négy év átlagában 45 ezer tonna körüli szilvatermést takarítottak be a hazai ültetvényeken, mégpedig nagy ingadozásokkal: 2020-ban kifejezetten alacsony, 24 ezer tonna, két évvel később pedig több mint 60 ezer tonna szilvát szüreteltek.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet közös körképe szerint a tavalyitermés 50–60 ezer tonna között volt, amellyel megközelíthették a jobb évjáratok termését. Mindezt annak ellenére, hogy a változékony időjárás okozta fagykár és hideghatás következtében a megszokottnál nagyobb mértékű volt tavaly a gyümölcshullás. Az utóbbi évek egyébként nem kedveztek a szilvának: a tavaszi fagyok, a virágok megfázása, a méhek elmaradása, a gyenge termékenyülés miatt egyre nagyobbak a terméskilengések, így kiszámíthatatlanná vált a termés és a piac egyaránt.

A hazai szilva piacára jellemző, hogy kb. 50 % ipari, és 50 % friss piacra kerül. Mindennemű felhasználásra alkalmas, ezért az ipar számára kedvelt gyümölcs. Érési ideje hosszú, sokáig elérhető a boltokban, ezért az áruházláncok kedvelik, viszont hátránya, hogy elég hamar romlik, amit kevésbé szeretnek az üzletek.