Sipos Gazda: az egészség a termőföldben kezdődik

Sipos József növényorvost és agrármérnököt ma már az egész országban Sipos Gazdaként ismerik és emlegetik. Óriási követőtábora van, de Sipos Gazda nem szeretne megmondó ember lenni, hanem inkább amolyan gondolatébresztőként kíván jelen lenni a tanácsot kérők életében. Tanulni, tanítani és adni nagyon szép dolog -így foglalja össze azt, amit a nyilvános térben nap, mint nap tesz, hiszen a gyerekektől a felnőttekig adja át a természet szeretetét.

Már 28 éve méhészkedik, 16 éve foglalkozik madarakkal és a lovak is régóta ott vannak a mindennapjaiban. Ezek így együtt mind-mind arra tanítják, hogy legyünk alázattal a természet iránt. Táborokba jár, iskolákban tart előadásokat és ilyenkor érdeklődve hallgatják, ahogy a vizek, a termőföld, az élelmiszer és a beporzók világáról beszél. Ha az internetes világot is ide hozzuk, akkor valódi nagy közösséggé vált Sipos Gazda csapata.

De honnan jön ez a kötődés és kitartás? Miért ez a szeretet a természet és a gazdálkodás iránt? És egyáltalán: amikor ilyen nehéz időszakot élünk – aszály, vízhiány, félsivatagos állapotok – akkor van-e értelme a földdel foglalkozni. Sipos József családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött a mezőgazdaság szeretete: dédszülei és nagyszülei is természetszerető gazdálkodó emberek voltak. Édesapja növénytermesztési főágazat vezető volt, édesanyja pénzügyi vonalon dolgozott, de mindig is a termőföldhöz kötődtek a gyökerek. Még mindig áll a nagyszülei által épített tanya az 1800-as évek végéről, megvan még a melléképület, a kocsiszín, a disznóól. Körülötte természetesen a termőfölddel.  

-Nagyapám mindig azt mondta, hogy légy alázatos a jóisten, az emberek és a termőföld iránt, a kapott talentumokat kamatoztasd, hallgasd, tanuld és add tovább. Ő oltotta belém a ló szeretet és a mai napig is rajongok a lovakért és sokáig lovagoltam is, amelynek egy baleset vetett véget. Ebben a földeáki tanyában született édesanyám is. Itt tanultam meg, hogy a természet üzen, tanít és megmutatja a jeleket. Olvasni kell a természet jeleiből. Amikor még nem volt meteorológiai jelentés, ezért ezekből a jelekből kellett mindenre következtetni. Akkor még kiegyenlített volt az időjárás, nem úgy, mint most -idézi vissza a múltat Sipos Gazda.

Akkoriban mindenre figyelni kellett: a gyöngytyúkok kiabálására, a hangyák mozgására, a fecskék repülésére, a napkeltére és napnyugtára, vagy hogy miért ordít a szamár a kert végében?

A tanya környékén sikerült visszaszerezni kárpótlás útján az államosítás során elvett területek nagy részét és ennek köszönhetően indulhatott el az ismert növényorvos életében a kertészeti és szántóföldi gazdálkodás. A terület egy részén ma biogazdálkodás folyik, míg a többin a kor kihívásainak megfelelve olyan növényeket termeszt, mint például a csicseriborsó, az olajlen, vagy a sáfrányos szeklice. Foglalkozik őszi gabonák termesztésével és kukoricával is, ami sajnos kiszáradt az aszály miatt. Mivel az öntözés a környéken nem megoldható, így a természetre vannak hagyatkozva.

De hogyan lett növényorvos Sipos Józsefből?

Mint mondja, minden a termőföldnél kezdődött. Ennek a felismerése erősödött meg benne, mert sokan bele sem gondolnak abba, hogy az egészségünk alapja is ide vezethető vissza. Nagyon sokat tanult és végig járta a mezőgazdaság világát és így szerzett több diplomát. Ezt a tudást adja most vissza mindazoknak, akik kíváncsiak a tanácsaira. Ráadásul most olyan időszakot élünk, amikor kevesebb a csapadék és sok a növény- és állati betegség. Sipos Gazda igazán illetékes abból a szempontból is, hogy olyan helyről jön, olyan helyen gazdálkodik, ahol nagy a szárazság.

Klímaváltozás mindig volt az emberiség történelmében, de ez a mostani teljesen más. Több éve kevés a csapadék, vízhiányos területek alakultak ki, ami miatt újra kell tervezni és új alapokra kell helyezni a kertészkedést és a gazdálkodást. Az egyik legfontosabb feladat a szakember szerint a rendszerbe való gondolkodás: a talajélet javítása, a talajművelési technológiák átalakítása, a vízmegőrzés. Olyan növényeket kell újra felfedezni, amelyek jobban tűrik a szárazságot, ilyen a csicseriborsó, vagy a cirok.

Végül azt is elmondta, hogy ezek csak úgy vezetnek eredményre, ha létrejön egy emberi és szakmai összefogás. Nagyon erős az UV-sugárzás, nagy a vízhiány, ez mind-mind új szakmai megközelítést igényel. Bemutatkozó oldalán mindezt így foglalja össze: „Gyakorlati ismereteimet felhasználva és ily módon együttműködve a tapasztalt Gazdákkal azon dolgozom, hogy a vetéstől a betakarításig olyan termékek kerüljenek az asztalodra – legyen szó zöldség, gyümölcs, vagy éppen gabonáról – melyek ne csak a mi, hanem gyermekeink egészségére is váljanak”.