Nem csak a Dél-Alföldön veszélyeztetett a kukorica jövője

A tavaszi, kimondottan csapadékos időszak hatására visszatért a termesztési kedv és a bizalom a kukoricával szemben, főleg azokon a helyeken, ahol tavasszal feltöltődtek a talajok kellő csapadékkal. Itt a nyári aszály csak később érkezett meg, és elmondható az is, hogy jobbak lesznek az eredmények, főleg a Hajdúságban, vagy a Dunántúlon. A Dél-Alföldön vannak olyan területek, ahol kritikusan gyenge termésre lehet számítani. Ez pedig felveti a kérdést, hogy érdemes-e egyáltalán kukoricát termeszteni?

A Dél-Alföldön nem sok eredményt hozhat a kukoricatermés: kicsik a csövek és a szemek is. Amíg korábban a humusztartalom és a vízháztartás volt a legfőbb szempont a kukorica vetésénél, most ilyen tényezőkkel már nem lehet találkozni. Két-három tonna körül alakul a termés öntözetlen körülmények között, öntözöttnél ennek a többszöröse várható. Emiatt sokan meggondolják, hogy számításba jöhet-e a kukorica, amelynek évről-évre csökken a termőterülete.

A Talentis Agro szakemberei is arra hívják fel a figyelmet, hogy hazánkban az öntözési beruházások az agráriumon belül talán a legkomolyabb fejlesztésnek számítanak, amelynek a vége látványos megtérüléssel zárulhat. A termelők évtizedes vágya valósulhat meg azok után, hogy évek óta több pályázatot írnak ki öntözőtelepek támogatására és öntözési közösségek létrehozására. Ahol a feltételek adottak, tehát leegyszerűsítve: ahol van víz a közelben, ott ki kell használni a támogatást – ebből indul ki a szaktárca és több szakmai szervezet is. Ezt a száraz időjárás, a korai meleg és szélsőséges csapadékeloszlás is kikényszerítheti az érintettekből, ugyanis óriási a terméskülönbség a kétféle termelési mód között.

A korábban megkérdezett szakértők, köztük Sándorfy András, Kulik Zoltán, vagy Petőházi Tamás is egybehangzóan azt állították, hogy ez a jelenség nem áll meg a Dél-Alföldön, hanem tovább terjed az ország más térségeire, ezért el kell gondolkodni a biztonságos termesztés feltételeinek a megteremtésén, ha ragaszkodni akarunk az egyik alapnövényünkhöz.

A legfrissebb tapasztalatokról azt nyilatkozta Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, hogy amíg az uniós csatlakozás időszakában 1,2 millió hektáron termesztettünk kukoricát, idén csak 870 ezer hektáron vetettünk, de a nyári aszály – a napraforgó mellett – a kukoricát jobban megviselte, ezért nagyon sok helyen tényleg elgondolkodnak arról, hogy szabad-e a továbbiakban ezt a növényt termeszteni.

A kukoricatermesztés költségei köztudottan nem alacsonyak: most már akár félmillió forintba kerül egyetlen hektár termesztése, ami pár éve, a vírusjárvány kitörése előtt a fele volt, de ahhoz, hogy kifizetődő legyen, a továbbiakban legalább ekkora összeggel kell számolni. A gazdaságok életképességét tekintve öt-hat tonna termésre van szükség annak érdekében, hogy ez a növény ne okozzon veszteséget. A hazai szükségletet így is fedezi a termés, ugyanis 4 millió tonna körül van a hazai felhasználás, amelyből a bioetanol gyártási igénye 2,5 millió tonna.

Három héttel előrébb tartunk a természetben, így a betakarítási munkák is előrébb jöttek. A Dél-Alföldön vannak olyan területek, ahol kritikusan gyenge termésre lehet számítani.

Egy átlagos évben Magyarországon 8 millió tonna kukoricának kellene teremnie, de 2022-ben, amikor az elmúlt 100 év legnagyobb aszályát tapasztaltuk,csupán 2,3 millió tonna termett, Nagyon komoly importra szorult az ország, de ennél idén jobb a helyzet: a tavalyi 6 millió tonna terméstől bőven elmaradunk, ezért az öntözésnek kiemelt jelentősége van és ne felejtsük el, hogy a hazai kukoricaföldek alig 2 százalékát öntözik, ezért ha valóban tudnánk öntözni, akkor nem lenne álom a 9 millió tonna kukorica megtermelése Magyarországon.