Így élnek együtt a gyümölcstermesztők a korai tavaszodással

Valószínűleg ez az év is nagyon kemény kihívások elé állítja a feldolgozóipari zöldségek termesztőit. A mögöttünk hagyott év súlyos gondokat okozott a nyár második felében tapasztalható hőséggel kezdődően. Ezek a kultúrák pedig már közel száz százalékban öntözöttek, de a hőséget, a magas talajhőmérsékleteket és a légköri aszályt még öntözéssel sem lehet tökéletesen kompenzálni. Tehát még az öntözött kultúrákban is 10-20%-os termésdepresszió következett be.

Így összegezte a 2024-es évet és a várható kilátásokat Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Hozzátette: „összességében gyenge évet zártak a magyar zöldség és gyümölcs termesztők. A 2023-as aszály kihatott a tavalyi termésre, így harmadával kevesebb volt a meggy és a kajszi is. Országosan gyenge éve volt a szilva és cseresznye termelőknek, egyedül az alma hozott jobb termést, de abból sem tudtuk fedezni a hazai igényeket. Az ipari zöldségek esetében pedig soha nem látott kiesést hozott a kánikula”. 

-Ötből négy telünk rendkívül enyhe, és ez már nem csak a februárra igaz, hanem a tavalyi januárra is. Ennek következménye a gyümölcs ültetvényekre nézve negatív volt. A szántóföldi zöldség- és növénytermesztést ez az időjárás kevésbé befolyásolja hátrányosan, bár minden kultúrának nyilvánvalóan jót tenne a fagyos, kemény tél, ami gyéríti a kártevőket és a kórokozókat. Lassan már együtt élünk a nagyon korai kitavaszodással, ami miattkorán indul a vegetáció – különösen a kajszi- és az őszibarack esetében, amelyek január második felében kilépnek a mélyen nyugalmi állapotból, és onnantól kezdve – ha az alacsony hőmérsékletek nem tartják ezeket a fagyokat kényszernyugalmi állapotban – akkor megindul a duzzadás, a fakadás és a virágzás – összegezte Apáti.

A fagykárok az utóbbi években legalább annyira csökkentették a termést, mint az aszály. Elvileg nincs semmi gond a korai tavaszodással, hogyha nincsenek tavaszi fagyok, de a tapasztalat nem ezt mutatja. Most már minden tavasszal lehet fagyokra számítani, ciklusokban jönnek a lehűlési hullámok és csak az a kérdés, hogy tavasszal mennyi és milyen mértékű fagykárosodás alakul ki. Ezért van az, hogy a kajszi- és sárgabarack termelőknek 5-6 évente van jó szezonja. Ha visszanézünk a 2024-es évre, akkor a két legnagyobb területen termesztett gyümölcsünknél, az almánál és a meggynél gyenge termés volt.

Meggyből 50 ezer tonna körüli mennyiséget szüreteltünk, ez jócskán elmarad a 70 ezer tonna körüli termésátlagtól. Az almánál valamivel 300 ezer tonna fölött állt meg a termés, holott félmillió tonnát is be tudnánk takarítani. Még 5-6 ezer tonna terméspotenciálunk van a 20 ezer hektárra apadt termőterületen, de a tavaszi fagyok, a májusi hűvös, csapadékos, fényszegény időjárás a termés kötődésére kifejezetten negatív hatással volt. A pusztító, június közepétől tapasztalható aszály a meggynél megtizedelte a termést. A termésmennyiség tekintetében az alma és a meggy gyenge évet zárt. Közepes termés volt a kajszibaracknál is, hiszen itt voltak a legnagyobbak a fagykárok, viszont az árak viszonylag kedvezően alakultak és az a kajszi termelő, akinek legalább félig jó termése volt, már nem zárt rossz évet.

Nagyjából közepes évet tud maga mögött a szilva, az őszibarack és a cseresznyetermés, illetve még a szamócát is ide lehet sorolni. Minden olyan gyümölcsfajtára, amelyet június közepe, vagy június vége után, tehát a nyár második felében takarítottunk be, a nyári hőség nagyon erősen rányomta a bélyegét. Már a szilvánál is érződött a hőség és az aszály miatti termésdepresszió, pedig a szilva termését szeptember elejére – közepére betakarították.

Az alma és a körte köztudottan szeptemberi – októberi betakarítású gyümölcs, és ezeknél nagyon jelentős károkat okozott az aszály. Rossz volt a színeződés, gyengébb a gyümölcs méret, ezáltal rosszabbak lettek a minőségi kihozatalok, a termésmennyiségek pedig alacsonyabbak. Nagyon nagy volt a gyümölcshullás és az étkezési almatermés jelentős részét – 20-30%-át – is ipari almaként kellett betakarítani, vagyis a potenciálisan étkezési almának induló termésünk 20-30%-a is az ipari szegmensben végezte. 

A gyümölcsből nagyon sok minden készíthető: lekvár, szörp, ivólé, pálinka. A frissen szedettekre szerencsére igényt tartanak a felhasználók és ezt a felvásárlók is nagyon jól tudják, ezért az ár tárgyalások eléggé egyoldalúak, a termelőnek sok mozgástere nincs, különben ott marad a nyakán a gyümölcs. Emiatt a magas árakat nehéz kiharcolni. De vannak, akik ennek ellenére fantáziát és kitörési lehetőséget látnak a csonthéjas gyümölcsök termesztésében.

Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. igazgatósági tagja szerint nincs más megoldás ebben a kényszerhelyzetben, mint a feldolgozó kapacitás irányába történő elmozdulás.

„Az úgynevezett elsődleges feldolgozással – velő, gyümölcslé – akár egy hónapig is eltartható az alapanyag, ezért nem kell kényszerből értékesíteni, hanem ráér akár egy hónap múlva is felkeresni vele a felvásárlót. Valóban nehezebb helyzetben vannak a csonthéjas gyümölccsel foglalkozók, mert nem tarthatók el a termékeik és egyáltalán nem vonzók a felkínált 200 forint körüli meggy felvásárlási árak. Pedig egy ültetvénynek komoly beruházási, fenntartási és művelési igénye van, ezért az ilyen összeggel nehezen tervezhető a jövő” – hangoztatta a szakember.