Esővíz, tisztított szennyvíz, talajzárás, aszálytűrés – így marad víz a tájban

A Vizet a tájba programnak köszönhetően eddig már több millió köbméter víz került a medertározókba, ami jelentősen javítja a környezeti és termesztési feltételeket. De amikor medertározásról beszélünk, akkor ne felejtsük el, hogy ez csak egy része az egész programnak. A másik fontos terület az eddigi művelési módokkal történő szakítás, ami még jobban megőrizné a vizet. A szakemberek azt hangoztatják, hogy le kell zárni a talajainkat, valamint olyan növényeket termesszünk, ami a szélsőséges klimatikus viszonyok között is megél, ezért a nemesítő házaknak is van feladata – például a rövidebb tenyészidejű növényekkel.

A medertárolás a Vizet a tájba program legfontosabb része, de ez csak akkor lehet hatékony, ha megőriznénk a vizet, ez pedig a talajban tartással lehetséges. A hagyományos talajműveléssel – tehát a forgatással – legkevesebb 20 milliméter csapadékot engedünk el, ami éves szinten 0,8 köbkilométer víz. Ez a Balatonnak a fele és az öntözött víz mennyiségének a nyolcszorosa. Egy másik árulkodó adat is ide kívánkozik: 0,6 köbkilométernyi tisztított szennyvizet engedünk be az élővizeinkbe és folyik ki az országból, ami hatszorosa az öntözött területekre fordított vízmennyiségnek. Összesen tehát 1,4 köbkilométernyi víz megmenthető és ez a vízmennyiség a talajban rendkívül fontos része lehetne a vízháztartásnak.

A növénytermesztésben nem csak az energiafüzek, nyárfák kaphatnak tisztított szennyvizet, hanem a vetőmagtermesztés is, tehát az élővízfolyások mentén felhasználható ez a nagy mennyiség.

Mostanában sok szó esik szakmai körökben Beszédes Józsefről, aki azt mondta, hogy „házadból a csapadék vizét, hónak levét használatlanul ki ne engedd. Hasonlatosan járj el a községedben, vármegyédben, országodban, mert ez Isten csodálatos ajándéka”. A vízépítő mérnök már az 1800-as években komplexen gondolkodott a csapadékvíz felfogásáról, ami napjainkban is még nagyon kevés helyen valósul meg az agráriumban. Otthoni körülmények között ennek a jelentőségét sokan felismerték a tetőről lejövő eső felfogásával, ami a kerti öntözést biztosítja is. Az esővíz PH-ja ugyanis az öntözés hatékonysága szempontjából sokkal kiválóbb, mint az ivásra használható klóros vízé.

A minisztérium továbbra is azt hangoztatja, hogy minden eszközzel támogatja a gazdák törekvését, hogy víz kerüljön a tájba, a termőföldbe. A Homokhátságban 8 köbkilométernyi, a Nyírségben 6 köbkilométernyi víz hiányzik az altalajból, vagyis az altalaj vize nem ér össze a felső réteg csapadékkal dúsított vizesebb részével és a  nagyobb vizeink is minimális szinten képesek a víz utánpótlásra.

A  8 köbkilométernyi hiány csak a kezdet, ennek a mértéke évről-évre egyre jobban növekszik, ami a nagy folyóink medertározásának a hiányából adódik. Az altalaj vizének elszívása, az öntözésnek a talajvízből való pótlása is hozzásegíti a kiszáradást és a hidrológiai aszály kedvez az erdők kiszáradásának, hiszen csak a csapadékvíz pótlásából tud a növény táplálkozni és hogy ez lényegesen megváltozhasson, ezért kell komplexen kezelni a Vizet a tájba programot.