A kukorica után a repcétől is búcsúznak a Dél-Alföldön

Későn jött a hétvégi csapadék a repcének, amelynek kiadós, áztató esőre lett volna szüksége annak érdekében, hogy kifejlődjék. A múlt idő azért helytálló, mert a Dél-Alföldön tavaly ősszel elvetett őszi káposztarepce nagy része nem kelt ki idén tavasszal a csapadékos ősz ellenére sem, pedig időben vetették el. Bár jól megindult a növekedése a kevés csapadék ellenére is, de utána jött a száraz időszak. Hiába volt jó a tél a sok hóval és nedvességgel, de ennek ellenére sem fejlődött ki rendesen.

A Homokhátságban továbbra is vízhiány van, a talaj felső rétegéből jól látni ennek a következményeit, sőt még a jó minőségű talaj is repedezett. A mostani nagyobb esőt megelőzően csak egy minimális csapadék jutott a Dél-Alföldre, de az csak arra volt jó, hogy a port elverje. A talajból már másfél, két méter víz hiányzik és tavaly is ez volt a helyzet a nyári és őszi száraz időszakban. Tehát azóta hiába volt több hullámban is kiadós eső, a talaj vízszint nem emelkedett és nem ért össze a felső és az alsó réteg.

A repce helyére a Homokhátságban napraforgót vetnének a termelők, ami szintén nem a legjobb megoldás, de vetetlenül nem szeretnék hagyni a termőföldet. A napraforgó azon kevés növény közé tartozik, amely jobban tűri a a szárazságot a nagy vízigény ellenére. A gazdálkodók most a megfelelő talajhőmérsékletre várnak és utána azonnal elkezdik vetni a napraforgót. A kukoricához hasonlóan napraforgóval is kevesebben foglalkoznak a Dél-Alföldön, de aki mégis kitart mellette, az a drága bekerülési költség ellenére magas áron tudja értékesíteni.

Már két-három éve is kisebb-nagyobb sikerrel foglalkoztak a népszerű kukoricával, de azóta folyamatosan csökken a vetésterülete a Homokhátságban.

Forgatás, vagy forgatás nélkül

A nyugati határ mellett ilyen problémák nincsenek, ami az időjárásnak köszönhető. Zalában például a más országrészekben tapasztalható drasztikus csökkenés ellenére 30 ezer hektárnyi kukoricát terveznek elvetni, repcét pedig 12 ezer hektáron vetettek ősszel, és a megfelelő csapadék – ami szintén hiányzik másutt – időben megérkezett és szépek a vetések. A kamara által működtetett jégkármérséklő rendszer is jól működik, tehát a jó földrajzi elhelyezkedés mellé társul egy tervezhető vetésszerkezet is.

A klímaváltozás persze itt is érezhető, ezért erre válaszul a talajművelést alakítják át a gazdák drasztikusan a minimális talajmozgatással. Bár jó néhány helyen még használják az ekét, de a nyári szántás szinte teljesen kiveszett. A vetésszerkezetben és a talajművelésben próbálja mindenki megtartani az utolsó csepp vizet is.